Széchenyi Vasútmodellező Klub

 

A Nyolcas átépítése és felújítása

• Mindjárt kész!

Előszedtük a tervrajzokat a kocsiszínhez, és megállapítottuk, hogy a hármasváltó beépítése, illetve a még erre a modulra eső darabja megfelel a gyári kivitelnek, ezért úgy határoztunk, hogy lekövetve azt lerakjuk a másik vágányt is.

Az átjárókat kialakítva pedig megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy az évek óta tartó átalakítás ezzel valóban a legvégéhez érkezik.

• Korábbi események:

• Bevezetés: a Nyolcas, mint szobaterepasztal

A Nyolcas eredetileg egy speciális, szobára szabott terepasztalként kezdte pályafutását a tervezőasztalon. A vágányzat kialakításakor az elsődleges szempont egy önmagában is játszató asztal építése volt, ami nem foglal túl nagy helyet, mégis látványos, attól függetlenül, hogy tulajdonképpen egy úgynevezett „dilikör”. A modulok méretei, bár összerakva kerek számokat adnak eredményül, önmagukban mégis furcsák: a két középső elem együtt 147×70 cm méretű, ami csöppet sem mondható standardnek. Kezdetekben még nem merült az fel, ami később lett, hogy a modul a szakkörköz kerüljön, azonban ez eredményezte a négy modulból álló egység utolsó elemét, a trapézmodult, ami a 70 cm-es szélességről szabványosra, azaz 50 cm-re szűkíti az asztalt, egészen pontosan 53 cm hosszon – ezzel adódik a 2 méteres összesített hosszúság.

• Innen indultunk – avagy ki emlékszik már erre?

Teltek az évek és a kiállítások, ami alatt az el nem kerülhető amortizáció is mutatta már jócskán hatását: a többszörösen ragasztott benzinkút, a házak állapota, elkoszolódott járdák, poros fű. És hát ami az egész felújítást alapvetően indokolttá tette: a kitérők. Ugyanis a Kleinbahn-váltók egyre tarthatatlanabb állapotából fakadóan megnövekedett a siklások száma, amúgy pedig a néhol tejesen érthetetlen geometriát is ezek a váltók okozták.

Így, amint megnyílt a lehetőségünk a Váltógyártó által speciálisan villamos vágánygeometriába illeszkedő kitérők beépítésére, megkezdődhettek a munkálatok – természetesen, mint az akár sokaknak ismerős érzés lehet, nálunk is úgy indult, hogy „azt a kitérőt kicseréljük, és kész”. Igen ám, de ekkor még nem számoltunk a járulékos dolgokkal, na meg hogy az egyik balos kitérőből hogyan is lett jobbos? Erre később még visszatérünk.

• Nyomvonal-korrekciók:

Tehát kitérőcsere. A legkritikusabb állapotban a trapézmodul felől érkezve az első állított váltó volt: a csúcssínek már alig-alig voltak rögzítve, végállásról pedig csak hírből hallhatott, aki azt a váltót kezelte.  Azonban „első fecskeként” a döntés a másik forduló állított váltójára esett, ami sokkal kevésbé komplikált helyen volt, így ismerkedhettünk üzemben is az új kitérővel. Akkor még nem sejtettük, hogy ez volt vágánycserék legkönnyebb része...

Közben eltelt egy kiállítás, láttuk, hogy működik a dolog, így hamar megszületett a döntés arról, hogy folytassuk, amit elkezdtünk.

A tapasztalatok alapján az ítélet a másik kitérő esetében is azonos lett: csere. És aztán matekozás. Kezünkben egy jobbos és egy balos kitérő, próbálgatjuk. Nyilvánvalóan a balost, hiszen a Kleinbahn is az. De ez sehogy sem jön össze. A balos kitérővel konkrétan a teljes ívet a nulláról újra kellett volna építeni. Így jött a gondolat, hogy „Te, és mi van ha egy jobbost teszünk oda?” Sok választás nem volt, kipróbáltuk. És bár nagyon szűken, milliméteres finomítgatások közepette, de kijött. Így lehet balosból jobbos kitérőt csinálni.

Természetesen nem úsztuk meg a módosítást a megállónál, de ennek mértéke jóval kisebb volt, mint amire eredetileg gondoltunk.

Viszont, itt kerültünk bele abba a fránya az ördögi körbe: „Ha már úgyis bele kell nyúlni a megállóba, cseréljük ki betonaljasra a flexeket, mert a Rocokkal úgyis baj lesz előbb-utóbb. ...És akkor már a másik vágányt is, hogy ne nézzen ki hülyén. Te, mi van akkor, ha az összeágazó váltót is kicseréljük váltógyártósra, nem lehet, hogy megszüntetné azt a borzasztó ››flikkflakkot‹‹ ott az átjáróban?” És bejött. Tényleg kiadta az immár folytonos ív egyenesre azt a szakaszt.

Végül tulajdonképpen 2 méter híján a két nagy modulon a teljes vágányzatot kicseréltük, úgyhogy lett dolgunk bőven a tereppel is.

• A változások adaptálása a terepen – ahogy erőforrásaink engedték:

Lendületesen kezdődött meg a terepépítés a kicserélt vágányok körül, közvetlenül a vágányok lefektetése után. Az első feladat az utak, járdák, pontosabban az azok alapjául szolgáló falapok kialakítása volt. Szerencsére a felszedett régi lapok közül többet is újra fel tudtunk használni.

Muszáj is volt nagy elánnal dolgoznunk, hiszen körülbelül ekkortájt értesültünk arról, hogy pár héten belül kiállításunk lesz, és mivel mi kényelmesen párhuzamosan több felújításba is belefogtunk, eléggé hidegzuhanyként hatott, de elvállaltuk, és többek között a Nyolcas esetében is úgy döntöttünk, elkészítjük időre. Na hát ez végül úgy nézett ki, hogy a kiállítás reggelén tűntek el az utolsó fehér foltok a modulokról, de mindenesetre összegezve 2 hónap alatt tulajdonképpen újjáépítettük a modult, ami számunkra is meglepően hatott, de mindenképp szép eredményként könyvelhető el.

Ezután hosszabb szünet kezdődött, ami ezt az átmeneti állapotot egy időre rögzítette. Az modulon látható üzlet épülete ekkor még nem volt végleges, így a körülötte található parkoló zóna kialakítása is váratott még magára. A többi modulon is  történtek ez idő alatt változások: a trapézmodul megkapta a közvilágítást, és a házak körül is ésszerűsítettük a lámpák kiosztását, illetve a zöldfelületeket rendeztük. Úgy érezzük, már itt is kijelenthető, hogy szemmel látható a változás a „régi Nyolcashoz” képest. És még a történet felénél sem tartunk.

Decemberben, a szokásos évvégi hajtás elmúltával jutottunk ismét Nyolcashoz. A már régóta esedékes autószervíz körüli teendőinknek fogtunk neki, első sorban a tetejét már jó ideje nélkülöző benzinkút eltávolításának. A legkönnyebb részén, a „lezúzáson” hamar túlestünk, a benzinkút nincs többé.

Ezután következett, hogy mit is tegyünk helyére? A választás végül a megállóban látható lakóházakhoz hasonló épületekre esett. Az új házakat megfelelő módon elhelyeztük, hogy ne lógjon át a modulhatáron. Ezzel együtt a terep is „alkalmazkodott” az új kialakításhoz: módosultak a járdák, új padka épült az úttest és a villamospálya közé. Mindemellett a szükséges zöldfelület-rendezést is megcsináltuk. Ahol már kialakult a végleges(nek hitt, mint oly sokszor...) terep, oda az útburkolati jelek is fölkerültek.

Még egy kicsit maradtunk a volt benzinkutas modulnál, de már ez a lépés is kapcsolódik a megállós modulhoz: a forduló gyök felől járt váltójánál lévő, megfelelő diszkrécióval sem túl előnyös kék házat eltávolítottuk, a helyére pedig az eredetileg a megállóba szánt gyógyszertár épülete került. Ezzel együtt fákat is telepítettünk az üres részekre, illetve a lámpákat véglegesítettük. Így eljutottunk odáig, hogy ezt a modult (az apróságokat leszámítva) késznek tekinthetjük. Legalábbis a következő ötletelésünkig...

Ezek után rátértünk a megállóra. Épületkeresgélés közben rábukkantunk néhány régi házelemre, amelyek korábban már voltak beépítve, így ezek „újrahasznosítása” mellett döntöttünk. Ezek felhasználásával készült el a modul sarkát elfoglaló új, teljesen egyedi lakóház, a hozzá tartozó környezettel és apróságokkal együtt. Egy kis jégkrémárus bódé is került a régi sárga házak mellé, aminek a megálló jó forgalmat biztosít.

Ezt követően megállós modul véglegesen megkapta a hatszögletű boltot, így kialakíthattuk a parkolót körülötte, amivel a terület elnyerte tervezett formáját – a hiányzó gázlámpákat leszámítva, melyek helyét már előkészítettük. A visszafogó váltó beépítése fog még némi változtatásra okot adni, azonban ez a terepet markánsan már nem fogja befolyásolni.

Nemsokkal ezután elkezdtük a trapézmodul házainak építését is. Az egész modulon a sarokházhoz hasonló, bontott házakból készült teljesen egyedi épületek kaptak helyet. Kialakítottunk egy árkádos házzal egy igazán különleges megjelenést nyújtó sétálóutcát. Mivel így a modulnak ezen az oldalán a munkálatok befejezettnek tekinthetők, felkerültek a kiegészítők is, és az utca fölé lógó befüggesztett lámpa is. Néhány eresz és csatorna még hiányzik, nemsoká azokat is fölragasztjuk.

• Közel a vége?

Előző formájában ismét sokáig volt látható a modul, mielőtt nekiláttunk az újabb lépéseknek. A hosszabb stagnálásnak az vetett véget, hogy megrendeltük és -kaptuk a Váltógyártótól az újabb adag váltót, ami többek közt a kocsiszínhez szükséges darabokat is tartalmazza. Ahogy említettük, ezekből kettő még erre a modulra kerül, mégpedig a hármas váltó elé, hogy a kocsiszín minél könnyebben elérhető legyen.

Korábban is volt egy csúcs felől járt visszafogóhely a régi kocsiszínes modulon, amit szerettünk volna megtartani. Ez kézenfekvő is, mert több lehetőség nyílik majd az új kocsiszínben a ki- és beállásra, eredeti funkciója mellett. Számos probléma volt továbbá a szervíz mögötti ívvel, ez az első váltók beépítésekor ugyanis nem volt cserélve, és mivel több darabból állt össze, sok siklás történt rajta. A visszafogóváltók beépítésével, – szokott módon, – ha már úgyis bontani kellett az átjárót, ezt is elvégeztük, méghozzá betonaljas flexibilis sínnel, és szigorúan egy darabból. Reméljük, ez már tökéletesen fog funkcionálni.

Ezek után leköveztük az érintett részeket, és visszaépítettük a változatlanul maradt átjárókat.

Az ív cseréjéhez kapcsolódóan megtörtént a szervíz kerítésének átformálása is, ami jó példája a kocsiszínes modullal egybefüggő változásoknak. A kerítés sarokpontja pont a modul szélére esett (nem, ezzel előre nem számoltunk, úgyhogy nekünk is külön öröm), így a letörés ellen a lehető legjobban védett lesz.

Mindemellett elkészült a végleges kapcsolópult is, amit a Temofeszten tartampróbának vetettünk alá, és jelentjük, kifogástalanul üzemelt.

• Célegyeneseben:

A hiányzó 10 darab lámpa megvásárlásával minden adott lett ahhoz, hogy befejezzük a modul átalakítási munkáit. Az új lámpák azonosak azzal a darabbal, ami már jó ideje a megálló elején álldogál, kivéve egy tekintetben: LED-esek. A vásárláskor szembesültünk azzal, hogy a Viessmann az összerakós készleteket már nem izzós kivitelben árulja, és először aggódtunk is amiatt, hogy a fényük vajon mennyiben lesz eltérő.

Mint később kiderült, szerencsére feleslegesen: beépítés után – amihez már jó ideje megvoltak a furatok (emlékeznek még, mikor is készültek? Mi sem) – mi magunk sem tudtuk megállapítani, hogy melyik milyen, maximum az emlékezetünkre hagyatkozva.

 Az itt található anyagok a Széchenyi Vasútmodellező Klub szellemi termékei. Felhasználásuk előtt forduljon hozzánk engedélyért!

© copyright 2017. | www.szvmk.hu